A Modern Újlipótváros oldal története: Augusztus 7-től november 30-ig, vagyis kb. 120 nap alatt lett 274 feliratkozó. 60 napon 102 bejegyzés, 81 kép, kb. 36 link, bő 69.000 karakter, egy Google térkép, rajta 57 épület, és azok híres lakóinak adataival. December 1. után, mivel kiderült, mégsem lesz könyv, abbahagytam. De a lájkolók száma folyamatosan emelkedett. December 1-től január 14-ig volt 5 kép és egy jegyzet.
Először muszáj volt megosztani Radnóti Kovács Margitról szóló naplórészletét, mert már rég összeraktam karácsonyi ráhangolódásként. Másodszor egy új évi jókívánságot is, amit 15-en szerettek. Ettől persze meglágyult a szívem... És jött egy bejegyzés a Fortepan újdonságai közt talált képről. És a magas lájk szám folytatódott. Így feltettem egy ritka képet az egyetemista Radnótiról.
A jegyzet pedig egy meg nem értett cikk volt, amit a megbízó lapjába írtam. A kiadott téma a belsőépítészet volt, hiába mondtam, hogy nincs elérhető anyag róla, illetve ahhoz, hogy valamit is találjak komoly (és megfizetett) kutatás kell. Végül egy érdekes írás lett mégis, mert egymás mellé tettem egy, az építészettörténetben elismert forrást és egy korabeli, háziasszonyoknak készült kalauzt. Sajnos nekik nem jött le, hogy a két szöveg párhuzamosságai milyen művészettörténeti közhelyeket döntögetnek, de az olvasóktól kapott 11 lájkot.
Végül ma már 334 feliratkozó volt, a "300-as" nap bejegyzéseit 48-an, illetve 93-an lájkolták, + a megosztások.
Felvet ez sok kérdést. De biztos, hogy nem az a konklúzió, hogy a kultúra és a rendes munka kukába való. Példák (Pl. a Nyáry Krisztián történet) igazolják a Facebookon is, hogy kereslet van rá. Siránkozni, még ha könnyebb is, szerintem a konkrét éhenhalásig (ami azért közelít) fölösleges. Viszont azt kitalálni, hogy miként lehet ezt értelmesen használni (pláne megélhetőssé tenni) kihívás. (A kép forrása: Litera)
