A már idézett Facebooktippek bejegyzésben azt is olvastam, hogy a "Facebook kutatások kimutatták, hogy a 100-250 karakter (vagyis 1 vagy 2 sor) hosszúságú szövegek 60%-al több lájkot, kommentet és megosztást érnek el, mint a 250 karakternél hosszabb írások". És ennek érdekében jól tesszük, ha még az URL-t is töröljük inkább.
Csakhogy, ha mindez általános érvényű igazság lenne, akkor Nyáry Krisztiánnak biztosan nem lenne ma 17.270 feliratkozója. Persze lehet azt mondani, hogy amit ő csinál, az gyakorlatilag egy FB-on vezetett blog. Meg azt is, hogy semmit sem akar eladni vele. Csakhogy ehhez képest ő bármit posztol, több száz like-ot kap, és a még meg sem jelent könyve a rukkolán (amelyik egy másik posztot is kap majd) 264 happolással a kiemeltek közt van. Akkor mégis hogy van ez?
Persze, hogy az én oldalamon is a Richter Gedeon, a Fischer Annie, a Bulla Elma vagy a Radnóti és Kellér Dezső bejegyzések kapták a legtöbb figyelmet, amelyek hosszúak voltak. Igaz, van kivétel, mint Deák Bamba sztorija, amelyik hosszú volt, de nem volt népszerű, és a borús Pannónia utca látképe, ami csak 102 karakter és egy kép volt, de mégis sokan szerették. Gyaníthatnék egy kiszámíthatatlan FB logaritmust, ami miatt az előbbi megtekintettsége eleve nagyon alacsony, míg az utóbbié érthetetlenül magas volt? Khm, khm, ugyan... De azt semmiképpen sem gondolom, hogy az utóbbinál a karakterszám lett volna a döntő, mert akkor még jó pár poszt megérdemelte volna ugyanazt a státuszt.
Maradjunk tehát annyiban, hogy csak óvatos fenntartásokkal hiszem el, hogy a bejegyzések hosszúsága ilyen mértékig befolyásolná a népszerűséget. A különvéleményem pedig titkon tovább körvonalazódik a talány megfejtéséről.
(A vidám fotó szokás szerint a Fortepan oldaláról való.)
