Adott egy kicsit bonyolult család egy Pécs melletti falu parasztházában 4 gyerekkel és egy csomó kecskével. Szappanokat és sajtot gyártanak, de télen ugye csak szappan van, mert a kecskék nem tejelnek. Volt ugyan egy FB oldaluk, összesen 3 képpel és pár adattal, plusz a barátok lájkjaiból összejött 16. Elvállalom-e? Persze, éljenek a kihívások, pörgessük fel, legyen 2 hónap alatt 200 követő, mert az klassz! Adott a kecsketejes szappan, ami tényleg nem szárítja a bőrt, és mint natúr-kozmetikum divatos is. Lehet írni gyógynövényekről, illóolajokról, meg a többiről, ami majd menet közben úgyis eszembe jut, mert a dolgok hozzák egymást. Eddig pontosan két hét telt el. A követők száma megnégyszereződött. Volt 28 bejegyzésem, amiből 24 volt kép infókkal, és minden bejegyzés több volt, mint egy-kép-egy-mondat. Volt 3 zenés vagy mesés link, 2 Csukás István idézet a Csicsóka és moszkítók-ból, szövegek illóolajokról és gyógyhatásokról, voltak programajánlók és körkérdés. A brand hamar kész volt, amikor kiderült, hogy a kecsketartás mellett nemezelést is tanítanak. Kedves emberek, kecskék, kis kert, természetes anyagok és ételek, kézművesség. Csupa szép és fontos és eladható dolog.
Aztán ma kiderült, hogy a szél teleszórta a padlásukat hóval, vastagon betemetve az ott tárolt holmit, gyapjút, nemezeket, egy iparművész eddigi életművét. A kicsi gyerekek és a kaparás a megélhetésért minden időt elvisz, nem jutnak hozzá, hogy mentsék, ami menthető. Az első gondolatom a segítés volt. És nem pont ebben a legjobb a FB? De! Láttam már, ahogyan vadidegenek egy álló napig uszadékfákat szedtek, hogy tüzelője legyen egy rászoruló öreg házaspárnak. Biciklik és kulcsok kerülnek elő, mert ez így természetes. Mert az ember igenis szeret segíteni. Mert egyszerűen ez az az állatfaj, amelyik képes a saját érdekét is háttérbe szorítva a fajtársaiért tenni, ahogy azt Csányi Vilmos is megírta az Emberi természet c. könyvében. Feltettem tehát pár képet a padlásról egy mondat és egy telefonszám kíséretében. Amit az oldal tulajdonosa 2 óra múlva törölt azért, mert szerinte ez nem illik abba a pozitív képbe, amit magukról sugározni szeretnének. Tanult ő marketing-pszichológiát, és hát ugye, ez rossz image, káros.
Valóban igaza lenne? Vagyis tényleg ellentétes lenne ez a szitu azzal az idilli képpel, aminek a kialakítását én is szerettem volna? Ugyan! Részben, mivel a mai magyar valóságba teljesen beleillik egy ilyen eset. Ahogyan az is, hogy kéretlenül is lehet segítséget adni, és nem kínos azt elfogadni. Sőt az is, hogy ezek után fel kell és lehet állni. Ráadásul mindazok szemében, akik ezt követik, csak annál szebbnek és többnek látszik, ami utána épül belőle. Arról már nem is beszélve, hogy akik eljönni nem tudtak volna, azok esetleg vásárlással segítenek. Hisz mindez éppenséggel karácsony előtt két héttel történt. Vagyis a merő jószándék még az eladást is megnövelhette volna. Nyilván, ha idegen a megbízóm, egyeztetek velük a tervemről. Ám az, hogy ismerőseim voltak a kárvallottak, és az oldal olvasóinak jelentős része még a kétlépcsős ismeretségi körön belül volt, az egésznek valami naiv meglepetés szándék-, és baráti összefogás-jelleget is adott.
Nincs bennem egy szemernyi cinizmus sem, amikor azt mondom, hogy ha ezt sikerül végig csinálni, akkor remekül ki lehetett volna használni a közösségi média minden jó tulajdonságát önzetlen segítségnyújtásra, közösségépítésre, de brand-alakításra és még az eladás fellendítésére is. Nem így történt.
Sokféle a hó is. (Két napja nem hajlandó képet vagy videót beilleszteni, szóval így linkelem milyen, ha piros, meleg, csípős hó esik.)
