Az Újlipótváros rengeteg szempontból jó téma. Nagyjából egységes, de nem egyhangú épületanyaga, és sok híres és fontos lakója volt és van. Legfőképpen azonban amiatt érdekes, mert lakóiban él egy erős összetartás, mely a lakóhelyükhöz fűzi őket, létezik a lokálpatriotizmus. Ezt a büszkeséget erősíti minden olyan bejegyzés is, ami a híres lakókkal foglalkozik, mint például az augusztus 18-án írt és posztolt, Richter Gedeon életéről szóló írásom. Ez a maga 31 like-jával, 75 megosztásával és 20 hozzászólásával kiugró népszerűségű volt a korábbi, szép szolidan növekvő nézettséghez képest. A Modern Újlipótváros közösségi oldalának építésében az első nagy ugrás volt ez. Jóllehet megírásakor elsősorban a téma ragadott magával, azok a hullámok, amiket a történet keltett egy élő közösség és érzékenység létezését mutatták meg. Richter csak élete utolsó hónapjait töltötte az Újlipótvárosban, egy svéd védett házban, ami számára sajnos mégsem bizonyult eléggé védettnek. Ennek a kiemelkedő tehetségű és emberségű férfinak a méltatlan és szégyenteljes halála sok indulatot keltett a hozzászólásokban is. A szövegben a kevéssé ismert munkássága, és szerepe a magyar gyógyszeripar megteremtésében ugyanúgy benne voltak, mint a kevés tudható személyes, családi információk.
A blog életének 11. napján 3 poszt született Richter Gedeonról: Egy életrajz, egy filmhíradó részlet a Richter gyár által előállított háborús húspótlóról, és egy fotó megosztással egybekötött gyár- illetve gyógyszerészet történet. Az utóbbi kettőt nagyjából ugyanannyian látták, ám az ipartörténeti bejegyzés mégis népszerűbb volt, mint a filmrészlet. Nem véletlenül. Úgy tűnik sokkal láthatóbb egy bejegyzés egy hírfolyamban, ha kép is szerepel. Ergo: a filmhíradós megosztásokhoz is képet kell rendelni, ha nem akarjuk, hogy elsikkadjanak. De a legfontosabb, hogy egyértelmű volt a tapasztalat: nem szabad egy időben több posztot is feltenni, mert azokból valamelyik szinte biztosan láthatatlan vagy már érdektelen lesz.
